Sziasztok!A segítségeteket szeretném kérni!Az én párkapcsolatomban a pénz nem dominál,csak ha krízis helyzet van.A párom nagyon zsugori személyiség,nekem viszont nem sok pénzem van ezért legtöbbször ő fizet,még nincs fizetésem és a szüleim sem gazdagok.(szórakozásra ritkák)170 km-re élünk egymástol,ezért,amikor háború van,akkor még a hozzám utazásának az árát is felemlegeti.Mit tegyek?Miért van ez?
A pénz nem számít. Ha van akkor azért nem, ha nincs, akkor meg hiába számít ha eccer nincs.
Láttam egy filmet, Semmihasznák a címe. Abban hangzott el a következo párbeszéd:
2 csóró albérlet ügyben fobérloéknél:
- Kérünk elore félévi bért!!!
- De azt mondták hogy szegényeknek akarják kiadni!!
- Igen, de olyan szegényeknek akiknek van pénzük!!!
Sziasztok!
Ráragadok néhány percre a klaviatúrára.
Általános probléma a pénzkérdés egy párkapcsolatban de azt hittem nem bír akkora jelentőséggel, hogy a szűk baráti vagy családi körön kívülre kerüljenek az egyéni dilemmák....
Velem történt: Egy meglehetősen jó anyagiakkal rendelkező család egy sarjával hozott össze a sors pár évre. Felállás: én albérletben, máról-holnapra, kiszámolt fizuval, ő ellátva az egzisztenciális szükségletekkel, meglehetős jövedelemmel.
A képlet úgy alakult, hogy egy idő után elég durván ki lettem használva. Túlzásnak és sarkításnak tűnhet ez a kifejezés, de nem találok jobbat ennél. Önzésnek nevezzem, hogy általában illetve mindig magával volt elfoglalva? Hogy a pénzét értelmetlen dolgokra költse és a máséval hazardírozzon.
Nagyon szerettem ezt a férfit és még most is szeretem, valami különös dolog vonz benne, talán, hogy más világ vagyunk.
Pénz: igen, sokszor elgondolkoztam azon, hogy a pénzét is szeretem-e .
Nem volt mit szeretni ezen, ha azt veszem, az anyagiak annyiban érdekeltek, hogy tudom, a jövője biztos és nyugodtabb öregkora lesz az átlagnál. Azt gondoltam, mivel a pénzre nem kell gondolnia, másra fordíthatja ezt az energiát, nyugodtabb ember, kiegyensúlyozottabb stb .
Végig azt hallgattam, hogy az előző női csak a pénzéért szerették, és nagyon sokat költött rájuk.
Én is megkaptam párszor ezt a vádat,a hátam mögött,a barátaitól . Akik, ki tudja milyen meséket hallhattak rólam ha így utólag belegondolok. Lényeg , neki sosem volt saját pénze, mert amit keresett, azonnal el is költötte fényűzésre. Nekem sem volt pénzem, mert rá költöttem.
Mi lett a vége???? Amikor elhagyott, elvitte a maradék pénzemet!
Valakit a pénzéért szeretni????? Utálom, soha nem csinálnám, pedig már túl vagyok életem felén és lehet, hogy sok nőt megsértek ezzel büszkén mondhatom, hogy se a fodrászomat, se a ruházkodásomat vagy a saját szükségleteimet soha nem fizette a párom. Nem vagyok feminista és elfogadom a nők eltartott szerepét is abban az esetben, ha egy nő a családot tartja össze a létével és a férfi lelki hátterét biztosítja. Ez egy más kérdés. Ma már egy nőtől elvárják, hogy saját egzisztenciája legyen. Talán itt van a csapda.
Tanulság nincs, ha együtt vagyok valakivel, nekem továbbra is az elvem ami az enyém, az a tiéd is, de lehet, hogy a következő férfi, társ, férj stb. már nem kapja meg az önzetlenségemet.
Általánosan sajnos el kell fogadnunk azt a tényt, hogy igenis számít a pénz a párválasztásban. És ezáltal a megítéltetésünkben is.
Kedves Nők és Férfiak!
Az érzelmek azonban függetlenek a pénztől és nem szabad, hogy egy kapcsolatban az domináljon ki kin segít, ki keres többet. Ha a párunkra költünk, tegyük azt úgy, hogy ne legyen megalázó neki, és ne adományként fogja fel. Ha kérnünk kell, akkor ne szégyelljük, de ne értelmetlen dolgokra kérjük.
(A fodrász, műköröm, fitness, szolárium, stb. hozzájárulást is meg tudom egyébként érteni, abban az esetben, ha ezek feltételek egy kapcsolathoz)
Szerintem az a legtisztább, ha megbeszélitek.
Bár mint alább olvashattad, engem is zavar ez a pénzkérdés - én is felvetettem már a témát, persze a férjem mindig megnyugtatott, de aztán újra és újra előjön bennem.
udv
jokor talaltam ra erre a topicra, epp mostanaban kezdett el foglalkoztatni a tema... a mi kapcsolatunk a kedvesemmel mondhatni hozzátok képest nagyon friss, fél éve vagyunk egyutt.
Amikor elkezdodott, akkor még mondhatni "jól" álltam anyagilag, megvolt a saját pénzem. Ha elmentunk szorakozni, moziba, azt mindig o allta, a kajat meg ahogy jott, hol o, hol en, de sose "penzelt", ha kellett valami, megvettem magamnak sajat penzbol ....aztan nemreg elkezdtem torleszteni a kolcsont, amit lakasfelujitasra felvettem, es hat mondhatni alig marad valami a fizumbol, meg a telefonszamla befizetessel is neha gondban vagyok...es a kedvesem a legnagyobb termeszeteseggel segit. O ajanlotta fel, nem en kertem, mostanaban mindig megkerdi, hogy van-e penzem, es ha nincs, akkor persze mindig ad, meg ha epp szoliba akarok menni, vagy mukormoshoz, azt is mindig o fizeti...mondjuk volt, hogy ilyenekre en kertem, de akkor is szo nelkul adott....
es azon gondolkodtam, hogy vajon o ezt hogy "eli" meg, hogy biztos nem zavarja, vagy nem erzi ettol rosszul magat, hogy majdhogynem o tart el engem..???
annyira felek, hogy esetleg neki ettol rossz gondolatai vannak, nem akarom, hogy ugy erezze,hogy esetleg lehuzom, vagy akarmi, de az igazsag az, hogy tenyleg mindig elfogadom, ha segit, mert hat igy allok....de nem akarom, hogy esetleg ugy erezze, hogy a penze miatt vagyok vele....ugyanis mikor osszejottunk, meselte, hogy a volt csaja, akivel elottem jart, azt mondta, hogy en csak egy lehuzos picsa vagyok, es a penze miatt jottem ossze vele....ez persze nem igaz, es szerintem o se hitte el, nyilvan nem lenne velem, ha igy velekedne....sot, ha neha igy feljon a penz kerdes, mindig azt mondja, hogy ne foglalkozzak semmivel, ha kell o mindig segit, mert neki van, nekem meg nincs, es hat ez termeszetes...
gondolkodtam, hogy megkerdezem tole, hogy nem gáz-e, meg azon, hogy esetleg megint vallalok plusz melot, es akkor nem kell neki eltartania....
Tisztelettel és örömmel felajánlom bármelyik jól szituált, elfogadható kinézetű hölgynek kortól függetlenül, hogy kiválóan el tudom viselni többszörös keresetét.
Jelige: nálam nem kunszt 3x annyit keresni
Sorcio,ez szuper! én is valahogy igy szeretném...a meglepetések gyakorisága nálunk nem ilyen :-( ill nem is keresedk sokkal többet
de ez még mindig jobb, mint ha a pénzt jobban szeretné, mint engem, igaz? (mert van ilyen is, valljuk be )
Persze, hogy kell pénz, de vannak fontosabb dolgok is. Én spec. 3 x annyit keresek mint a férjem. Engem sohasem zavart és úgy "nevelem" őt is, hogy ne foglalkozzon vele. Tudtam már a kezdetek kezdetén, hogy szegény családból származik a családjára anyagi téren nem igazán számíthat, de imádom és ő is imád. A mai napig hetente legalább 3x kapok tőle valami apróságot. Virág, csoki, stb. Ez mindennél fontosabb.
Ami az enyém az az övé is. nincs olyan, hogy az én pénzem, vagy a te pénzed. Minden a mienk. Nekem az a fontos, hogy ő mindig érezze, mennyire szeretem és mindent szeretnék neki megadni amit eddig nem kapott meg. Én ugyanezt kapom tőle. Ennyi.
Üdv Mindenkinek! Én is úgy gondolom, ahogy sokan előttem, kezdetben nem olyan fontos a pénz, mint később. De senki nem írt olyasmiről, mint ami mostanában engem nyomaszt. Vagy talán nem is normális ez az érzés?? A férjem kb. 3x annyit keres mint én, és ez engem zavar. Egyszerűen nem érzem magam egyenlőnek vele.... pedig egyetlen szóval sem veti ezt a szememre.... Van ezzel így más is, vagy csak én gondolkozok ilyen "normálatlanul"? Valahogy bántja az önérzetemet. Pedig mind2en fiatalok vagyunk 25 alattiak. Várom a véleményeket, köszönettel
tól függ, mikor aktuális a kérdés.
tizenhuszonévesen eltengődik az ember bármiből szinte (már ugye ha nem a haverok buli fanta hatása alatt áll).
akkor nem (nagyon) számít - a gáz akkor jön, mikor (össze)költözni kell, lecsaládolni - abból az 1xű okból, h akkor már létszükséglet a pénz :)
uff
Ha nő lennék valószinűleg úgy gondolkodnék, mint vikilány. Szerintem teljesen természetes elvárásokat fogalmazott meg. Ha viszont férfi vagyok, és mondjuk olyan felállásban élnék, hogy én hajtok, a párom pedig az otthont biztosítja, előbb-utóbb megunnám a helyzetet. Bizony van olyan férfi, aki partnerre vágyik, és olyan nőt keres, akivel intellektuálisan vagy máshogy kölcsönösen erősítik egymást. Ha két külön világban élnek, ez egy idő után nehezen jön össze. Azok a nők pedig, akik elég intelligensek ahhoz, hogy belelássanak a férfi dolgaiba, rendszerint nem érik be a hátország biztosításával, hanem nekik is céljuk van. Szóval félek, az ilyen felállások oda vezetnek, mint a régi görögöknél, hogy tiszteljük-szeretjük az asszonyt, de ha valamit meg kell beszélni, akkor máshoz kell fordulnunk. Nah, néha irigylem azokat, akik 20 éves korban csinálnak 1-2 gyereket & 30 évesen ismét nekiállhatnak hajtani, és még nem késtek le semmiről.
Mondok keményebbet. Legkedvesebb barátnőm megházasodott x hónappal ezelőtt, hozzáment egy vidéki nagyvárosban (nyugi, én is vidéken laktam életem 99%-ban :-))) dolgozó, középiskolai végzettségű, nála 4 évvel fiatalabb sráchoz. Dúlt a szerelem, amit akarsz, srác Bp-en jól főiskolára kezdett járni, mellette dolgozott. Aztán a neten összeszedett egy nála 12 évvel idősebb nőt, jól összejöttek, a nő vett neki házat és a srác elvált a barátnőmtől. Továbblépett :-+
Azt hiszem, a prostitúció ezen ága igencsak okádtató bír lenni.
Kicsit off leszek!
Én is éltem 40 e Ft-ból, hó végéig jó ha én meg a macsekok tudtunk kajálni, nemhogy színház vagy új ruha. De én akkor is boldog voltam és akkor sem érdekelt a pénz, nem voltam attól boldogtalan, hogy nem volt. Tudtam, valamit tennem kell azért, ez ne legyen mindig így. (ezt megtudtam oldani anélkül, hogy olyan pasit fognék, aki a padláson forgatja a pénzt gömbös végű vasvillával:o))
Mindenkinek más a véleménye, én spec attól tudok rosszul lenni, ha egy fiatal lány csak azért van valakivel, mert azt lehet fejni.
Kedves eperfagyi, pont azt a problémát feszegetted, amellyel annak idején nekem is meggyűlt a bajom, amikor még jobban kerestem a mostani férjemnél. 1szer aztán leültem és összeírtam 1 darab papírra, hogy mennyibe kerül havonta a háztartásunk. Elfeleztem az összeget és előálltam a javaslattal, hogy eztán mindenki rakja be hó elején 1 dobozba a rá eső részt. Eleinte szívta a fogát férfiúi önérzetből etc. kifolyólag, de aztán beadta a derekát. Azóta is így csináljuk és müxik, pedig már messze túlszárnyalt engem fizuban is, karrierben is.
Persze, a problémák elől ez sem jelent kibúvót, mert mostanában már tervezgetjük, hogy gyermekcse is kéne pár év múlva, de valahogy feláll a hátamon a szőr az eltartottság fenyegető rémétől. Márpedig nem akarunk 1 gyerkőcnél megállni, s akkor pedig jócskán túl leszek a 40-en, mire újra kimerészkedhetem a munkaerőpiacra. Kérdés, hogy kellek-e majd akkor, 3-4 gyerekkel súlyosbítva? Gyanítom, hogy a gyermekvállalás azt is jelentheti, hogy örökre búcsút mondhatok a melónak, azt pedig nagyon nem szeretném. Bocs, OFF lett.
Én mindig rosszul vagyok attól, ha valaki azt mondja, hogy nem érdekli a pénz. Nemcsak a párkapcsolatban, hanem úgy általában. Szvsz annak aki ilyet mond, valószínüleg mindig volt elég, és nem tudja, milyen az, amikor nincs, amikor tényleg nincs, és nem tudsz sehonnan előteremteni. Bocs, lehet, hogy offtopic volt, mert itt párkapcsolatokról van szó. Persze vannak olyan nők, akiket csak a lakás, kocsi, bunda, ékszer érdekel, de szerintem az, hogy ha egy nő egy biztos egzisztenciával rendelkező férfit keres, akkor az ösztöneire is hallgat. Biztonságra vágyik, nemcsak magának, de főleg a gyerekeinek. Már ősanyánk is azt a férfit választotta, aki a legügyesebb, a legrátermettebb volt, mert az tudott a legjobban vadászni és így nem kellett félniük attól, hogy éhen halnak. Persze ez nagyon sarkított példa, de én itt most az ösztön szerepét hangsúlyozom. Szerintem ez sem elhanyagolható. Ma már vannak olyan nők, akik ugyanezt meg tudják egyedül oldani, de ebben az esetben olyan férfira van szükség, aki társ tud lenni egy ilyen helyzetben és elfogadja azt, nem utolsósorban boldog is így.
Részben csatlakoznék eperfagyihoz. Ha nem is akarok általánosítani, de az a tapasztalatom, azok az emberek, akik hozzá vannak szokva, ahogy a pénzükért mindent és mindenkit megtudnak venni - nem igazán tudtak eddig észérvekkel meggyőzni bármiről is.
Én spec 3x keresek annyit, mint a kedvesem, de ez egyáltalán nem okoz lelki törést nekem, remélem neki sem.
Engem nem érdekelnek a csökött dumák, hogy a férfinak kell eltartani a családot (ami most 2 macsekból és belőlünk áll:o)), manapság már férfi legyen a talpán, aki a fizujából eltartja az asszonyt + kölköket.
Volt olyan srác a környezetemben, aki előttem 'lóbálta' a 25 milkós lakása kulcsát + autókulcsokat -ez nem győzött meg, nem akartam egy gengszter babája lenni. (nekem ne mesélje senki, 26 évesen valaki bérből-fizetésből ezeket összespórolta :o))
KisPutto: az a nő elég gáz lehetett (már bocsi).
Miért várja el egy 18 éves kiscsaj, hogy a hasonló korosztályú barátjának autója legyen?!
Amíg Ő, anyu-apu pénzén jár szoliba meg plázába holjárócsukát venni :o) Szerintem nevetséges!
Az ismeretségi körömben van egy lány. 25 éves a barátja 40, a lány lakást, autót kapott a pasitól (névnap, szülinap). Egyszer beszélgettem vele erről, Ő azt mondta, nem minden lány olyan szerencsés, hogy megtudja teremteni magának az anyagi hátterét.
Hát nemtom, én mindenesetre soha nem szertnék kitartott lenni.
fel, fel topik; hátha valakinek van még véleménye. :) bár ahogy elnézem, a helyzet nem lett jobb tavaly óta, sőt..:((((((((
remélem, van, aki máshogy látja! :)))
C.
Kedveseim, akik megtiszteltetek válaszotokkal !
(CICA,Oborzil)
Azért azt odaírtam, hogy tisztelet a kivételnek, meg akinek nem ingen...
Naná, hogy vannak rendes lányok is, hiszen azért nem mindenki csak a lére hajt. Mondom tisztelet a kivételnek.
Üdv: )))))
Igazad van abban, hogy akinek ilyen "zselés genya" viszi el a barátnőjét, azért nem kár.. Abban is, hogy szinte kivétel nélkül minden nő beadja a derekát előbb vagy utóbb. De! Igenis vannak kivételek... Nekem mindig gazdag fiúim voltak, nem én akartam így, hanem így alakult.. Aztán nagyon hamar rájöttem, hogy ezek a srácok belül borzasztóan üresek, csak a pénzük miatt tudják magukat jól eladni. Mondanom sem kell, hogy én nem erre vágytam, ezért mindig rövid időn belül otthagytam őket.. mert engem nem a pénz érdekelt. Most megtaláltam az Igazit, aki egyátalán nem gazdag, sőt neki is vannak anyagi gondjai, de mindez nem számít, mert nála viszont megtaláltam azt, ami a pénzes pasikban nem volt meg, mert túlságosan is felszínesek voltak.
Viszont azt is látom, hogy lány létemre bizony kivétel vagyok, mert már a gimiben is láttam, hogy az osztálytársaim mennyire arra mennek, mennyi pénze van a srácnak, ha sok akkor szuperhapsi, ha szegényebb, kit érdekel...
Mindezek ellenére mégis azt mondom, hogy nem szabad általánosítani és előítéletekkel élni mert mindig vannak kivételek!!
Üdv.
eper
bcsi!
Először is, akinek egy zselés genya viszi el a nőjét, az ne bánkódjon, azért a nőért nem kár.
Másrészt, mindenkiből lehet zselés genya, aki más nőjét viszi el, csak tenni lell érte és nem siránkozni, hogy kevés a fizetésem és írogatni, hogy Orbán Viktor monnyon le!
A hiba mindenkiben saját magában van, bennem is!
Kedves CICA !
Ebben a csúnya és gonosz témában 100% ig igazad van. Egyetlen kapcsolat sem bírja ki a pénztelenséget, mert a szerelem bármennyire független az anyagiaktól, a körülmények nagyon sok pénzbe kerülnek.A legnagyobb érzéseket is tönkreteszi a nélkülözés.
Sajnálom azokat a srácokat, akik azért esnek ki a barátnőjükből, mert jön egy zselés genya, tízezresekkel a zsebében, és elrabolja a barátnőt. Mert tisztelet a kivételnek, szinte minden lány beadja a derekát, csak idő kérdése az egész. Színte minden esetben az anyagiak miatt..
A házasságok pedig szétspricceléssel, vagy a szeretői státusszal kiegészülve tudják csak túlélni ezt a problémát.Ez pro és kontra is igaz..
Üdv a jó topicért és ajó meglátásért !
bcsi )))))
Persze, hogy nem hagytalak volna ott, csak ezért... viszont el tudom magamról képzelni -sajnos- hogy hosszabb, vagy rövidebb idő után nem tudnám tolerálni a dolgot. Én elég nehezem tűröm, ha elhanyagolnak...illetve tűröm, tűröm sokáig, de aztán elég lesz.... Épp most vetettem véget egy nagyon komoly, négyéves kapcsolatnak, (amiből majdnem házasság lett), túlnyomórészt az említett ok miatt. Én azt hiszem, nem vagyok ehhez eléggé toleráns, és önfeláldozó...Talán erre születni kell..... :-(
Amit irsz az mind logikusnak, szepnek, es tisztelendonek hallatszik (latszik). DE......hogy lehet ezt elore kitalalni? Mondjuk, a pelda kedveert, fiatalkoromban talalkoztal volna velem. Minden tetszett volna, a kulsom, az intelligenciam, a zsenialitasom (csak viccelek), es belemszerettel volna. En mindezt viszonoztam volna. Es akkor kiderult volna, hogy szulesz-nogyogyasz orvos vagyok (az vagyok). Na most, teszerinted az egy "minden-vagy semmi" szakma, vagy nem? Eloszor is, tudtad volna? Mert az. Mert nem lehetseges az, hogy egy terhes nonek azt mondjam:"kedves Kovacsne, nem tudom elvallalni magat mint pacienst, mert 7 honap mulva amikor maga szulni fog, en esetleg a parommal szeretnek kettesben lenni". Gondolj bele, lehetetlen. Vagy......"doktor ur, itt egy megrepedt mehenkivuli terhesseg, azonnal operalni kell". Sajnos most nem, a parommal kettesben vagyunk. Egyszeruen lehetetlen. Es nagyon sok olyan foglalkozas, munkaterulet, stb. van, ahol egyszeruen nincs hatarido, nem lehet meghatarozni a munka mennyiseget, es semmit. Ami meg rosszabb, hogy sok esetben nem is lehet ezt elore tudni.
De vissza az alapkerdesre: tehat mit csinaltal volna, ha megtudod, hogy szuleszorvos vagyok? Otthagytal volna? Csak azert? Gondolj bele.
Kedves Mr. Spock!
Sajnos az általad felvetett probléma jogos.... Azt hiszem, hogy - bár még élesben nem voltam ilyen szituban- én is nehezen tudnám tolerálni, ha nagyon elhanyagolnának a munka rovására. Tudom, hogy ez önző dolog, és úgy van, ahogy mondod: könnyű megszokni a pénz jelenlétét, és természetesnek venni, hogy van...És az egyensúlyt nagyon nehéz megtalálni...Viszont, azt hiszem, hogy ésszerű kereteken belül képes lennék lejjebb adni az igényeimből, ha ez lenne az ára annak, hogy többet lehessek együtt azzal, akit szeretek. És úgy gondolom, hogy eleve nem nagyon mennék bele egy "mindentvagysemmit"-munkába. Sem én, sem azt nem szeretném, hogy a kedvesem kényszerüljön bele. A baj az, hogy ezt az ember az elején nem tudja megítélni...Elvakít a sok pénz ígérete, meg hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy persze, most éjjel nappal dolgozok, jól megszedem magam, aztán majd élünk boldogan...Sajnos, mire az ember rádöbben, hogy mekkora a baj, és hogy belegabalyodott ebbe a pénzszerzési őrületbe, addigra már talán nincs is kiút, és a kapcsolat soha nem lesz olyan, mint volt..... Én ettől csak félni tudok, de nagyon, és remélni, hogy soha nem fogok semmit elszalasztani a pénzhajhászás miatt...
Százszor többet ér, hogyha szerényebb körülmények között is, de boldogan, és szeretetben élhetek együtt azzal, akit szeretek.
Mellesleg, jóval könnyebben viselném, hogy ha már egyszer agyonhajszolja magát, legalább olyan munkával tegye a, amit otthon is tud végezni..akkor legalább mellettem van, és nem mindegy, hogy bár dolgozik, de a közelemben van, vagy napi 18 órát húz le távol tőlem, és úgy esik haza...
